Történelem órán sok mindent megtanultunk a háborúkról, felkelésekről, honfoglalásról és hódításról, azonban vajmi keveset tudunk a női fehérneműk eredetéről. A reggeleink első ruhadarabja, amit magunkra veszünk, ami nyugalmat, bátorítást, tartást és nem utolsó sorban nőiességet ad már több, mint 100 éves. 

De ha ilyen fiatal, akkor mit használhattak a nők mondjuk az ókorban? Hol voltak akkor a megfelelő támaszok és kihívó viseletek?

Ebben a cikkünkben megnézzük, honnan ered a melltartó, miért alakult ki és hogyan fejlődött az idők során. 

Ókori görögök

A női megjelenés és a női presztízs kialakulásának egyik alapköve görögöktől eredeztethető. A tartás, a domborulatok kiemelése, tökéletesítése a nők egyik fő célja volt már ebben a korban is. Természetesen, ahogy minden kornak, ennek is megvolt a sajátossága. 

A ma ismert melltartók közül a merevítő és pántnélküli top hasonlít a legjobban ókori ősanyjára. A legtöbb fennmaradt ábrázoláson felfedezhető, hogy egy textil mellpánttal vannak a keblek takarva, illetve ezáltal rögzítve. A mellpánt, más elnevezéssel apodeszmosz, készülhetett gyapjúból vagy lenvászonból és a maihoz hasonlóan hátul volt megtűzve.

1400-as évek

A következő nagy ugrást nagy valószínűséggel a közvetlen szomszédágunkban lévő ausztriai Kelet-Tirolban kell keresni. Különböző alternatívaként a nők részére olyan ingre hasonlító aláöltözetet készítettek, ami a mellnél egy bővebb, nagyobbított résszel rendelkezett, ami a mellek alatt ismét összeszűkült és követte a derék vonalát.

Ebből a korból szintén fennmaradt még két féle fehérnemű kezdeményezés. Mind a kettő a mai modern melltartóra hasonlít, pántokkal, mellrészen külön textillel, némelyik csipkedísszel.

Ahogy a kereszténység elterjedt Európa szerte, úgy lett a szemérmesség és a testünk takarása erény és példa értékű. Így ebben az időszakban a szexualitás és az idomok kiemelése csupán a házasok négy fal közti életét hivatott szolgálni. 

16. század, a fűzők kora

Bár a fűzők és a női alak formálása már a kezdetleges ókori görög melltartók idején is hódított, mégis csak a 16. századra érte el csúcspontját, ahol a tehetősebb hölgyek privilégiumaként, Medici Katalin udvartartásában pedig elvárásként volt jelen a vékony derék. Így a merevítős, alakformáló fűzők rohamosan fejlődtek még, így válva szép lassan minden nő alapdarabjává.

19. század, a kísérletek kora

Ebben a században, mint sok egyéb iparágban, a fűzők terén is hódítottak az újdonságok. A ruhatervezők különvették az alak formálását szolgáló merevítő és a mellek tartását, kiemelését igyekvő részt. 

A ma is ismert melltartó kialakításában maguk a nők is jelentősen kivették a részüket, mivel folyamatos újításokat, praktikákat eszközöltek és nyújtották be újabbnál újabb szabadalmukat. 

Az első hivatalos melltartó a német Christine Hardt nevéhez kötődik, aki 1899-ben szabadalmaztatta az első modern melltartót. Ezt követően számos tervező, Sigmund Lindauer, Mary Phelps Jacob, szabadalmaztatta és vitte tömeggyártás felé melltartó tervét.

1916-ban, az első világháború derekán a melltartók még csak egy méretben készültek, azonban olyan anyagot használtak, ami kellően rugalmas volt ahhoz, hogy különböző mellméretű hölgyek tudják használni. Mivel ahány nő, annyi féle forma, méret és feszesség van, így egy idő után, hogy mindenkinek tudjon a divatvilág kedvezni, különböző alternatív lehetőségeket kínáltak fel: longline (hosszított), ék alakú betétes, széles pántú vagy épp merevített.

1932 októberében az S.H. Camp and Company bevezette a mellméreteket a köztudatba és ezt követően már világszinten elkezdték a kosárméretet használni A és D között.

A második világháború végére a melltartók elérték a ma is ismert alaptulajdonságaik zömét: kosárméret, állítható pántok, kapcsok.

A ma is használt melltartó méretezés, azaz a mellkas kerülete és a kosárméret kombinációja is ekkor alakult ki. 

Például, ha egy nő mellkas kerülete 89 cm (mell alatti körméret), akkor melltartó besorolásban jellemzően 90-es kell neki. A kosárméretét pedig úgy kell meghatározni, hogy a mellbőségből ki kell vonni a mell alatt mért körméretet. Azaz ha a mellbőség 107 cm, a mellkas kerülete pedig 89 cm, akkor  90D-s melltartót kell hordania a példánkban szereplő hölgynek.

A melltartók fazonja, viselésének célja nagyban befolyásolja azt, kinek milyen melltartóra van szüksége. Így, bár egyszerűnek tűnik meghatározni, milyen irányba menjünk, mégis a sok-sok befolyásoló tényező alapos figyelembevételével érdemes melltartót választani. A tökéletes melltartó ott tart, ahol kell úgy, hogy kényelmes, hátat kímélő módon domborítja nőiességünket.